A kamera poétája

André Kertész-fotók a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményeiből

André Kertész születésének 125. évfordulója tiszteletére rendezett kiállításunk főhajtás a fotóművész életműve előtt; egy olyan etűd, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei, a Kassák Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet gyűjteményeiből származó, 73 vintage felvételt, valamint leveleket, hangzó és írott dokumentumokat mutat be. Egy korai felvételtől eltekintve a fotográfiák mind Kertész párizsi korszakából, az 1925–1935 közötti időszakból származnak. Az elsősorban Bölöni-, Kassák- és Mirkovszky-hagyatékban fennmaradt fényképek közül több most kerül először a nagyközönség elé.

A tárlat középpontjában az író, újságíró Bölöni György és André Kertész kapcsolatának története áll. Bölönivel a fotós közvetlenül Párizsba érkezése után, 1925–1926-ban ismerkedhetett meg, s egymást kölcsönösen segítve működtek együtt a 30-as évek közepéig. Bölöni és felesége, Itóka munkaalkalmakat keresett a fényképésznek, míg ő művészi illusztrációkat készített könyveikhez. Bölöni Kertész, a sötétkamra varázslója című tanulmánya ugyanabban az évben (1930) jelent meg, amikor Márai Sándor is elismerő cikket közölt a fotóművészről. Ady Endrének hallatlan kultusza volt az emigráns magyarok körében az 1920-as évek elejétől kezdve, e jelenséget Kertész Párizsba érkezésekor, 1925-ben közvetlenül megtapasztalhatta. A költőnek szentelt esteken előadóként vagy szerzőként nemcsak olyan szereplők voltak jelen, mint Bölöni és Tihanyi Lajos, akik barátjuknak nevezhették az elhunyt költőt, hanem Csáky József szobrász, Halász Gyula (később Brassaï néven híressé vált fotográfus), Uitz Béla, Harsányi Tibor zeneszerző is.

„Ady párisi éveinek emlékeit senki jobban nem ismeri nálam. Ezért segítségül hívtam a fényképezőgépet is, hogy lefotografáljuk híven, ami Párisban Ady ittjártát őrzi, amit érintett szelleme. Kertész barátom, a párisiaknak ez az elismert magyar művésze volt segítségemre ebben és meg is örökített megértően és gondosan mindent, ami Ady életéből máig Párisban fennmaradt” (Bölöni György: Az igazi Ady, 1934)

Kurátor: E. Csorba Csilla, Kovács Ida
Arculat és tipográfia: Kaszta Dénes